class of 1986

11th February 2012

Post with 5 notes

szabad az á @20110210

Modoros Laci már kb 2 évvel ezelőtt (?) említette hogy van egy bandájuk . mint kiderült Alldead lett a neve -, és már egy fél számot el is tudnak játszani. most volt ez a fél szám volt kettő is, és szerintem elég király volt, vagy nem is tudom inkább király lesz ha lesz “teljes műsoridő”, és nem szublimál el a mikrofon. persze zsigerből mutatsz egy szétvert vagy sötétbe elhajított mikrofon irányába, hogy “nézd haver, a punk él”, de én azért simán hallgattam volna még őket. remélem gyakrabban fognak játszani. a zene király, a zenekar elég könnyen szerethető, és valahol egyfajta űrt is betölt, vagyis sokkal több germs-t a magyar punkba ! egy pillanatra az is átfutott az agyamon, hogy ez a - talán csak látszólagos, talán nem - tudatosság sokkal inkább jellemző az un. “vidéki” punk zenekarokra, és ezt a gondolatot vonatkoztatni lehetne ugyanúgy a Párt-ra, és a Padkarozsdára is. nem igazán élem a “BP vs vidék” dolgot, én kertvárosi vagyok, de mi itt pesten a “csak úgy” jelleggel alapítunk zenekart, és ha az első (max) két próba szar, és nincs a levegőben valami majdhogynem kézzel fogható plusz, “feloszlunk”. vagyis nehezen állunk neki ténylegesen dolgozni valamin. ha meg jó, akkor megnézzük mi sül ki belőle. és én ezt valahogy nem tudom róluk elképzelni, olyan mintha ezek a bandák szinte már az első próbán készek lettek volna, a stílusra jellemző sajátos profizmussal, meg úgy mindennel ami ehhez kell. a Krumpliczukor is “profi” zenekar. hömpölygött itt a “szegedi újhullám”, okosan és pontosan, uralkodott  a “polysics/tokyo robotmonster” szinti. kihallottam a stranglers-t, ezer mást is, és a többi kortárs szegedi bandát. gondolom eléggé unják a régióbeli zenekarok ezt a “hosszú a szám/sok a játékidő” dolgot, de hát ez ilyen és kész. volt hogy ásítottam, volt csettintettem hogy “na ez igen”. hozzá vagyunk szokva a max 2 perces számokhoz, legalábbis élőben, ami annyira nem jó. szóba került Phil Collins, még Peter Gabriel is, de Perez szerint ez “hallgatott mennyiségű pink floyd”-kérdés, szóval a pink floyd a második, amiből ha nem is sokkal több, hanem egy kevés kéne a magyar punkba. utánuk jött a Padkarozsda. ők még mindig nagyon mocsok zenét csinálnak. totális diliház, és amitől igazán félelmetes az egész, az az hogy ez itt nem holmi vagdalkozás, ez az őrület tizedesre kivan számolva. olyan agyas káosz amit tényleg csak a PFA kapcsán tudtam megjegyezni. már kevés ilyen punkot hallgatok, de ez egy tökjó banda, és elég aktívak is, ami számomra mindig is becsülendő dolog volt. utánuk jött a Párt. ők a krumpliczukorhoz képest nyersebbek (a hiányzó szintin is túl), és ezzel együtt számomra jobban szerethető is. new wave féle. amiben nincs meg modorosság ( nem is hiányzik) és végre jól is szóltak, végre feltudtam fogni mi is ez. monoton dobok és basszusok, és király gitárhangzás 2 pedálból megoldva. cure, sonic youth light + az a féle dolog amire rámondom hogy “magyar értelmiségi alternatív”, amit soha nem is hallgattam igazából, de mégis. aztán jött a Lömbi. nem tudtam olyan emelkedett hangulatba kerülni mintha tényleg az utolsó bulijuk lenne, vagy ilyesmi, csak mert úgy tudom lesz még velük egy elég húzósnak ígérkező kisturnénk. nehéz egy olyan bandáról nyilatkozni, amit már kismilliószor láttál, mert mindig csak mutathatnád a hüvelykujjadat, hisz elkoptak a szavak, annyit méltattál. mai napig nem értem mitől működik, csak nagy körvonalakban, és tényleg felejthetetlen számomra az, amikor először láttam őket azon a bizonyos tanyabulin. lassan nosztalgiába fordulnak a dolgok.

Egyébként fogalma sincs hogy tudtam figyelni a zenekarokat, az estét nagyjából totál átdumáltam. sok jófej kölyökkel 5 perceket, de Japánnal órákat, shaw bros./ egyéb nindzsás filmekről, a 13. redőrörs ostromáról, a VHS gyűjteményéről, metal gear solid-ról, meg más játékokról. eddig is ismertük egymást, de végül is kiegyeztünk hogy most már haverok/szövetségesek leszünk.

Tagged: koncertbeszámolópunk